mapTérkép
kattintson!
mapElérhetőségek
00421-(0)31/552 4465
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Szent György vértanú élete*

„Ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak.” Krisz­tus­nak ezen szavai átvonulnak a kereszténység egész történetén. Az a gyűlölet, mely a Mestert keresztre vitte, nem szűnt meg, hanem a tanítványok ellen fordult. Alig múlt el az első pünkösd, alig léptek fel az apostolok nyilvánosan és hirdették az evangéliumot, máris mártírvér festi meg a földet, Szent István szerpapot megkövezik. Majd lehull Szent Jakab apostol feje is; a börtönök egyre telnek az odahurcolt keresztényekkel. Saul, a lelkes farizeus teljhatalommal és lánccal indul Damaszkuszba, hogy a keresztényeket összefűzze, és Jeru­zsá­lem­be hurcolja.
Ha a kereszténység szülőhelyén, Pa­­­lesz­tinában ilyen fogadtatásban és elbánásban részesítik az evangélium követőit, mit tesz akkor a pogány világ? Mit tesz a pogány Római Birodalom, melynek állami berendezése, jogi nézetei és intézményei szorosan összenőttek a pogánysággal? A pogány vallás elhagyását, támadását hűtlenségnek tekintették, az állammal szemben. Mindezekhez hozzájárult a sok rágalom, amit a keresztények ellen elhintettek és a tömeget gyűlöletre és üldözésre ingerelték. Ha elemi csapás érte őket, azt a pogány istenek bosszújának tulajdonították, akik haragszanak, mert a keresztények megvetik, nem tisztelik őket.
Ily körülmények között mind izzóbb és izzóbb lett a hangulat a keresztények ellen, míg végre kirobbant a három százados, véres üldözés.



Szent Ágoston példáját követve, tíz üldözést különböztetünk meg. A császárok mintha csak versenyeztek volna a kegyetlenkedésben, fő feladatuknak a kereszténység kiirtását tartották. Néró, Traján, Decius, Valerián, Dioklecián császárok véres betűkkel írták nevüket a történelembe.
Szent György Dioklecián uralkodása alatt élt, és a tizedik üldözés alkalmával szenvedett vértanúhalált.
Dioklecián uralkodása elején megtűrte, sőt jóindulatban és bizalomban részesítette őket. Felmentette a keresztényeket a pogány áldozatoknál való megjelenés és részvétel kötelezettsége alól; s így a keresztények száma napról-napra szaporodott, akadt keresztény az udvari és állami hivatalnokok sorában, a katonaság sorai között, sőt a császári családban is.
De az ellenség nem nyugodott. Gonosz tanácsadók megkörnyékezték a császárt, és a hatalmi féltékenységet felkeltették szívében. Elhitették vele, hogy hatalma inog, megdől, ha a keresztényeket megtűri; ha hatalmát meg akarja menteni és szilárdítani, annak egyetlen módja: a keresztények kiirtása. A beadott méreg hatott. A császár tanácsadói szavainak hitelt adott, hatalmára féltékeny lett és a keresztényekben ellenséget látott.
Eleinte habozott. Tervét óvatosan, fokozatosan akarta végrehajtani. Először a hadseregét szerette volna megtisztítani a kereszténységtől. 298 körül rendelet jelent meg, amely minden katonától megkövetelte, hogy részt vegyen a pogány áldozati szertartásokon.
E rendelettel van kapcsolatban Szent György vértanúsága.
Szent György Kappa­dó­kiá­ban főrendű családból szármázott, atyja halála után Pa­lesz­tinába költözött, ahol anyjának terjedelmes birtoka volt. Erős, ügyes, szép ifjúvá serdült. Élethivatásul a katonai pályát választotta, és vitézsége miatt neve csakhamar közismert lett. Di­ok­lecián császár annyira meg­becsülte, hogy ifjú kora dacára ezredessé nevezte ki, és sok kitüntetéssel elhalmozta.
György ezredes életében az előbb említett császári rendelet fordulópontot jelentett. Mielőtt a rendeletet kihirdették volna, a császár egybehívta az egész tanácsot; tudtukra adta elhatározását, mely szerint az ősi pogány hitet fel akarja tartani, azt megvédi, és ezért a kereszténységet a birodalomból kiirtja.
Egyik tanácsos a másik után dicsérte és helyeselte a császár szándékát. Egyedül György szólt ellene. Félelem nélkül kijelentette, hogy nem látja át, milyen jogon irtanák ki a keresztényeket, hiszen tanításuk és hitük egészen egyszerű, törvényeik szentek, életük és cselekedetük feddhetetlen. A vitéz ezredes kijelentésén a császár meglepődött, a többi tanácsosok is meghökkentek. Tudták, hogy a császár kívánsága abszolút parancs, ellentmondást nem tűr. Féltették társukat a császár haragjától, ezért hathatós szavakkal állították eléje a császár jóindulatát és kegyét, figyelmeztették tekintélyes állására, gazdagságára, a kitüntetésekre, melyeket már eddig is kapott és még sokra van kilátása. Másrészről megfenyegették a császár kegyének elvesztésével, valamint azon kínokkal, fájdalmakkal és kegyetlen halállal, mely reá vár, he ellenkezése mellett megmarad. Beszéltek neki a pogány istenek hatalmáról, gyalázták a keresztény hitet, mindenféle rágalmat, vétket fogtak rá, meg annak isteni szerzőjét sem kímélték.
György egy ideig hallgatott. De mikor a keresztény hit becsmérlését hallotta, s magának Krisztusnak gyalázására került a sor, nem hallgatott tovább, hanem emelkedett hangon mondotta: „Én keresztény vagyok! Én az egyedüli igaz Istent imádom, kinek szolgálatát halandó ember kedvéért vagy mulandó javakért soha el nem hagyom. Hogy pedig a keresztény hitről, annak isteni szerzőjéről ily hamisan, gyalázólag beszéltek, azt csupán tudatlanságtoknak tulajdonítom. Ha jobban volnátok értesülve, máskép szólnátok felőle.” Azután a császárhoz fordult, és így szólt: „Oh mennyivel jobban cselekednék felséged, ha, mint én, a keresztények igaz Istenét imádná! Ez az Isten felségednek egykor sokkal nagyobb és boldogabb birodalmat adna, mint most bír!”
A felbőszült császár a bátor hitvallót azonnal börtönbe záratta. Később megpróbálta, hogy szándékától eltérítse. Először ígéretekkel akarta megnyerni, ez hiábavaló volt. Azután következett a kínoztatás, de György hitében ekkor sem ingott meg. Alex­and­ra császárnő látva azt a jellemszilárdságot, hősiességet, melyet György kínoztatása közben tanúsított, annyira megindult, hogy maga is keresztény lett.
A császár dühe most már nem ismert irgalmat. Paran­csára 303. április 23-án Györ­gyöt lefejeztette. A hőslelkű vértanú még halála előtt is a hóhérokat és a körülállókat az igaz Isten imádására és a keresztény hit elfogadására intette.
Később sírja fölé nagyszerű templomot építettek, melyet a szentföldre zarándoklók mindig nagy áhítattal kerestek fel.
Szent Györgyöt úgy ábrázolják, hogy száguldó lovon ül, és lándzsájával átszúrja a lova lába alatt levő sárkányt. Ez az ábrázolás jelenti azt a dicsőséget, melyet Szent György a sátán incselkedése és csábítása felett aratott. Szent János titkos jelenése szerint ugyanis a gonosz lélek jelképe a sárkány, mint olyan szörnyeteg, amelynek az emberek között nem kellene léteznie.
Szent Györgyöt az Isten iránt való lángoló szeretete, a bizalom, és Jézus Krisztus malasztja segítette a győzelemre. Az ő diadala intelem minden keresztény számára, hogy bátran küzdjön a bűn ellen, hogy uralomra jusson a szent, a nemes. Bátran emelje fel minden keresztény a szavát, ha szent hitét gyalázzák, isteni Mesterét becsmérlik, hisz azt a Krisztust védi, aki mindnyájunkért életét adta a keresztfán.
Mivel Szent Györgyben, a katonában, az ezredesben a hősiesség és a keresztény jellemszilárdság oly feltűnően nyilvánult meg, nem csodálható, ha tisztelete az egész keresztény világban általános lett.
A görögök nagy vértanúnak nevezik, és vértanúsága napján a törvény ünnepet rendelt. Emlékére mindenféle templomot építettek, csak Konstan­ti­ná­polyban öt Szent Györgyről címzett templom volt.
Nyugaton is korán elterjedt Szent György vértanú tisztelete. Különösen Nagy Szent Gergely pá­­pa idejében vett nagy lendületet tisz­telete. Az ő idejében állították helyre Rómában a már omladozó Szent György-templomot.
A keresztes hadjáratok alkalmával és a lovagrendek keletkezésekor a keresztény vitézeknek Szent György lett az eszményképük és védőjük. Richárd angol király a hitetlen szaracénokon nyert győzelmét Szent György közbenjárásának tulajdonította. Ezért az angolok Szent Györgyöt mint a hadak védőszentjét tisztelték, és az 1202-ben tartott oxfordi nemzeti zsinat elrendelte, hogy a vértanú napját az egész országban ünnepként üljék meg.
Német- és Franciaországban is általános volt Szent György tisztelete: különösen Párizsban, ahová a szent ereklyéjét is elhozták és a Szent Germán-templomában nyilvános tiszteletre kitették.
Nem csodálható, ha a magyar nemzet, amely mint vitéz nép, a vitézséget sokra becsülte, és évszázadokon keresztül a nyugati kereszténység védőjeként szerepelt, szintén buzgó tisztelője Szent Györgynek. Már Szent László király törvénykönyveinek 38-ik fejezetében Szent György napja a sátoros ünnepek közé számít, és országszerte ünneplik. Később Szent Györgyöt a magyar nemzet védőszentjei közé számították, és ünnepét, nem úgy, mint az egész egyházban, április 23-án, hanem április 24-én tartják.
Őseink ezen buzgó és hagyományos Szent György tisztelete állította a dunaszerdahelyi oltárra is Szent György szobrát, hogy a késői unokáknak is szívébe vessék a bátor hitmegvallás és a keresztény jellemszilárdság szent példaképét.

* Az írás az 1926-os Szent György Naptár cikkének szöveghű, csupán néhány helyen szerkesztett változata (In: Nagy Attila: Szerdahely szíve. Glória, 2012.)

Keresés...

Lélekbalzsam

Az életet Isten adja. Tiszteljük és szeressük az emberi életet, főként a legsebezhetőbbet, amely az édesanyák méhében van.

Ferenc pápa

Tudta-e Ön, hogy...

  • 1
  • 2
  • 3
  • 4
  • 5
Prev Next

Tudta-e, hogy egy ideig a reformátusok…

2014-01-06

1631-től egészen 1647/50-ig maga a templom is a reformátusok kezére került (hogy előtte...

Tovább a cikkre

Tudta-e, mióta esperesi központ Szerdahely?

2014-01-06

Ahogyan a helység a Csallóköz egyik legfontosabb településévé vált, úgy emelkedett rangja: 1429-ben...

Tovább a cikkre

Tudta-e, milyen fontos szerepet töltött be…

2014-01-06

A 15. század eleji oklevelek a település, valamint a plébánia központi igazgatási szerepére...

Tovább a cikkre

Tudta-e, hogy mire emlékeztetett az első…

2014-01-06

Az egyhajós, kis román kori, hármas tagolású – szentély, főhajó, torony – kőtemplom...

Tovább a cikkre

Tudta-e, hogy az első szerdahelyi kőtemplom…

2014-01-06

A hagyomány szerinti 1329-es esztendőben épült fel a korábbi (valószínűleg fatemplom) helyére Szerdahely...

Tovább a cikkre

Tudta-e, hogy ki az első okiratban…

2014-01-06

Az első okiratban is említett plébánossal csak 1321-ben találkozunk: Pállal.

Tovább a cikkre

Tudta-e, hogy a korai Pozsony vármegyéhez…

2014-01-06

Tudta-e, hogy a korai Pozsony vármegyéhez tartozó Szerdahely már eléggé hamar, a 13....

Tovább a cikkre

Tudta-e, hogy templomunk a mai formáját

2013-11-01

Tudta-e, hogy templomunk a mai formáját Mária Terézia uralkodásának elején, 1742–43-ban nyerte el? Mégpedig...

Tovább a cikkre

Tudta-e, hogy kik voltak a templom…

2013-10-31

Tudta-e, hogy kik voltak a templom legkorábbi ismert kergyurai? Nem más, mint a...

Tovább a cikkre

Tudta-e, hogy a szerdahelyi templom...

2013-10-31

Tudta, hogy a szerdahelyi templom - amely valószínúleg egy kis fatemplomocska lehetett -...

Tovább a cikkre

Ki van jelen?

Oldalainkat 51 vendég és 0 tag böngészi

Egyházközségünk képeiből...

dsz_katolikus_templom
templom01
templom02
templom03
templom04
templom05
templom06
templom07
templom08
templom09
templom10
templom11
templom12
templom13
templom14
templom15
templom16
templom17
templom18
templom19
templom20
templom21
templom22_szerdahely_szive
templom23-emlekhelyek
z-felhivas01
z-felhivas02
z-felhivas03
z-felhivas04
z-felhivas05
z-felhivas06
zhazassag

Hivatalos órák, információk

Hétfőtől péntekig: 9.00-11.00,
szerdán 14.30-16.30 óra között is.
Tovább az elérhetőségekre!

Információk:
keresztelés

elsőáldozás
bérmálkozás
házasság
• temetés

Dunaszerdahelyi katolikus portál

Szeretettel üdvözöljük oldalunkon a kedves látogatót – Isten hozta! Weblapunkon főképp Dunaszerdahely, illetve a régióval kapcsolatos katolikus híreket, eseményeket találhatják meg, emellett a szentmisék rendjéről, illetve azok szándékairól tájékoztatunk.
Természetesen az érdeklődők betekinthetnek közösségünk életébe, templomaink, egyházközségünk történelmébe, megtekinthetik szakrális kisemlékeinket, illetve körülnézhetnek képgalériánkban, valamint ajánlóink segítségével töltődhetnek, kikapcsolódhatnak, megismerhetik a bennünket érintő fontos eseményeket.

holy bible